Aki látta a felcsúti mérkőzést az tudhatja, hogy ott elég lejtős a pálya! Sajnos ez a mi mérkőzésünkre még inkább igaz volt, hiszen a játékvezető nem mérte egyenlő mércével a két csapatot rendre a mi kárunkra tévedett, folyamatosan széttördelte a játékot, amikor előnyszabályt alkalmazhatott volna sem tette. Fiatal csapatom ennek ellenére 20 percig helytállt, utána viszont egy lesgóllal megszerezte a vezetést a hazai csapat. Nem sokkal később egy vitatott szabálytalanság miatt megitélt pontrúgást követően már mi is hibáztunk, és az ellenfél igy növelni tudta az előnyét. A második félidőben megpróbáltunk egyenlíteni, de sajnos a kapu előtt ismét elfogyott a tudomány, a hazaiak pedig kontrákból, illetve egy büntetőből beállították a mérkőzés végeredményét.

Ezen a mérkőzésen úgy éreztem, hogy egyes játékosok nem tettek meg mindent a győzelemért, egy kicsit lélektelenül, és hitetlenűl játszottak. Sajnos a rutintalanságunkat, csak és kizárólag a mérhetetlen küzdeni akarással lehet ellensúlyozni, ez pedig a felcsúti mérkőzésen nagyon hiányzott. Természetesen ez nem marad következmények nélkül.

Azt tudtuk, hogy nagyon nehéz a sorsolásunk eleje, hiszen az első öt fordulóban olyan csapatokkal játszunk amelyek elsődleges célja az nb1-be kerülés. Ráadásul ezekben a párharcokban 3-szor vendégként lépünk, léptünk pályára. Sajnos csak a bajnokság második felében találkozunk, a hozzánk hasonló feltételek között dolgozó, és hasonló célokért küzdő ellenfelekkel. Természetesen az sem lesz könnyű, de valamivel könnyebb lesz. A legnehezebb feladat, hogy a csapatot morálisan tudjam egyben tartani, és elhiggyék hogy tudnak nyerni.

               Természetesen az öltözöi hangulat ilyenkor nem a legrózsásabb, de dolgozunk tovább keményen, hogy eredményesek tudjunk lenni. Szeretnénk a Tatabányát kiverni a Magyar Kupából, szeretnénk ha már a hétvégén hazai pályán a Pápa ellen megszereznénk az első gyözelmünket.